Látomásos bűnfolklór. Kárpáti Péter legújabb drámája az erőszak mélylélektani aspektusait tárja fel.
A bűnvallomás közösségi élmény. Nem csak arra jó, hogy a bűnös könnyíthessen a lelkén, hanem arra is, hogy a hallgatóit magával rántsa a bűn mocsarába.

„Kiindulópontunk a karcsai népmesék lápvilága (Nagy Géza gyűjtése). Néprajzi Galapagos-sziget: ezen az elzárt bodrogközi területen az évszázadok során az ismert történetek más, ismeretlen irányba fejlődtek. A mesék világa furcsán mélylélektani és látomásos, és minden fordulatnak hatalmas drámai súlya van.
Csak egy-két mondatot őriztem meg az eredetiből. A mi téridőnk a mai kopott, vidéki Magyarország. Szakadozott, önellentmondásos bűnvallomásokat mondunk, olyan rettenetes történeteket, amik így, ahogy itt el vannak mondva, nem történhettek meg, de valami biztosan történt. Lehet, hogy valami sokkal rettenetesebb és köznapibb.” (Kárpáti Péter)

A történet egy fiatal nő emlékzuhataga a traumatikus gyermekkoráról. Anyja korán meghalt, az apja új asszonyt hozott a házhoz. A darab címszereplője, a rühes kutya maga a mostohaanya, akit a férfi – a gyermekeivel szemben elkövetett förtelmes bűnök miatt – elátkoz és elűz a háztól. Az asszony a mese törvénye szerint nagy, lompos, kóbor kutyává változik. Rohan a kivert kutya a Bodrog-parton, aztán a Hernád folyásánál, berohan Miskolcra, a túloldalán kirohan, végül egy őr befogadja egy mezőgazdasági telepen. Tizenkét éven át szolgálja az éjjeliőrt – tizenkét éven át bűnhődik az elátkozott kutya. Majd váratlanul visszaváltozik emberré. És hazamegy oda, ahol elátkozták, ahonnan elüldözték. Hazamegy a férfihoz. Ülnek a konyhában, nézik egymást, eltelt tizenkét év, a férfi megfogja a nő kezét… De ebben a mesében nincs megbocsátás, itt nem lesz happy end, “boldogan éltek, míg meg nem haltak”. A történet a tragikus népballadákhoz hasonlít, vagy még inkább az antik görög sorstragédiákhoz.

„Egy barátnőm mondta, hogy választhatok: vagy megőrülök vagy elkezdek futni. Valamit tenni kell, hogy újra szerethesd magad. Futsz az esőben, csattog a sár, gyöngül a test, fölszakad egy csomó, folyik az orrod, az arcodon csattognak az ágak, végre érzed, hogy élsz, fáj a hátad, szúr a térded, kegyetlen! Hasogat a farizmod, olyan helyeken fáj, hogy nem is tudtad, hogy ilyen helyek vannak. Nem, ezt nem hiszem el! Szakad a test, egy utolsó nagy dühroham, és a megtisztulás. Nincs bűnbocsánat az életben, de itt, itt van!” (Rühes kutya, részlet)

Előadók: Stork Natasa, Téri Gáspár, Barna Lilla, Hámor Anna, Boda Tibor
Zene: Horváth Ábel
Dramaturg: Hámor Anna
Jelmez: Veronika Keresztesová
Hang, fény: Lengyel Ákos Papa
Produkciós vezető: Varga Brigitta
Író, rendező: Kárpáti Péter

Koprodukció: Trafó Kortárs Művészetek Háza
Támogatók: STAGES (Sustainable Theatre Alliance for a Green Environmental Shift), az Európai Unió – Kreatív Európa program támogatásával, Pro Cultura Urbis
Produkció: Magnum Produkció

Előadásaink a Pro Cultura Urbis Közalapítvány és a Független Előadó-művészeti Alap anyagi támogatásával valósultak meg.